A pozitív gondolkodás ereje
A pozitív gondolkodás a negatív hatású kifejezések és gondolatok
kerülése mellett elsősorban megoldáscentrikus hozzáállást jelent.
Már az ókorban is neves szószólói voltak. Marcus Aurelius így írt a Rossz
érzések ellenszere című művében: „Ne ijeszd el magad
az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd
előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok
kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ
magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád,
mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már
régen elmúlt.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít,
hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt
megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdo¬noddá,
elválaszthatatlan részeddé lett –, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás
felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz,
nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A
dolgokat elfogadni tudni annyi, mint he¬lyesen értelmezni. Ha ezt megértetted,
semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked
csak járnod kell rajta.”
Az univerzumban minden energia – az anyag, a fény, a hang, a
gondolat, de még az érzés is. A tudományos vizsgálatok is igazolták, hogy
nemcsak külső hatások idéznek elő fizikai változást a testben, hanem a
gondolatok, az érzések is befolyásolják a szervezet biokémiai folyamatait.
Az ember a gondolat típusa szerinti energiamezőt épít maga köré. Ez az
energiamező annál erősebb, minél gyakoribb és intenzívebb az azonos vagy
hasonló gondolat. Mert a hasonló gondolatok vonzzák egymást. Az
energia-megmaradás törvénye szerint az univerzumban a legcsekélyebb energia sem
veszhet el: az energia nem tud eltűnni, csak az egyik állapotból a másikba
átalakulni.
Tudni kell azt is, hogy az univerzumban minden rezeg, valójában
tehát az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések
megnyilvánulása. Ebből következik, hogy a gondolat, az érzés és az
akarat is rezgés, a test és a lélek pedig a vele rokon rezgéseket veszi át. Így
vonzzák magukhoz a hasonló beállítottságú emberek egymást, és így kerülnek elő
a gondolatoknak és érzéseknek megfelelő életkörülmények, történések.
„Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a
félelem félelmet szül – fogalmazza meg az alaptörvényt Norman Vincent Peale a
Hit című művében. – Ha kétségeink vannak önmagunkkal, valamint
képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat,
akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos tehát, hogy
gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán
keresztül akár győzelmeket is arathatnánk.”
Aki tehát a gondolatai irányát megváltoztatja, az megváltoztathatja
az egész életét. Mivel a gondolat befolyásolja a sorsot, mindenkinek meg
kellene tanulnia, hogy a gondolatait a lehető legoptimálisabban használja.
A pozitív gondolkodás nem azonos a hurráoptimizmussal. Valójában csak azt
ismeri fel, hogy minden, ami történik, a javára válik, és segítségére van, még
akkor is, ha kellemetlen vagy fájdalmas. A problémák csupán az élet által
állított feladatok. Tekinthetők ajándéknak is, hiszen aki megoldja, az fontos
felismerésekre jut. „Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk, mert
ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle).
A pozitív gondolkodás tehát a látszatot áttörő, mélyreható gondolkodás.
Ezért tulajdonképpen negatív történés nem is létezik, csupán olyan kellemetlen
jóról lehet beszélni, aminek a bekövetkezése szükségessé vált. Antoine de
Saint-Exupéry Fohász című versének sorai éppen erről szólnak:
„Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell
mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek
révén növekedünk és érlelődünk!”
A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt
különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak – hiszen akkor a probléma
helyett feladatot lát. Hogy mondta Winston Churchill? „Egy pesszimista minden
lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a
lehetőséget.”
Az sem mindegy, hogy miként közelítünk egy helyzethez. Attól függően, hogy
milyen az egyén beállítottsága, ugyanannak a valóságnak más-más részét érzékeli,
vagyis más-más világban él. Alphonse Karr találóan fogalmaz: „Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsának tövisei
vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”