"Közkeletű laikus vélekedés, hogy a magyar háztartások azért nem
takarítanak meg, mert a jövedelmüket felemésztik a megélhetés költségei.
Természetesen ez az állítás értelmetlen. Ha így lenne, akkor nálunk alacsonyabb
jövedelemszintű országokban sehol nem lehetne nettó megtakarító a lakosság,
márpedig ez nyilvánvalóan nem igaz. Sőt, a 2000-es évek elejéig a magyar
háztartásoknak is volt érdemi megtakarítási hajlandósága, pedig akkor az
életszínvonal alacsonyabb volt.
A megtakarítás inkább kulturális kérdés lehet. A lakosság pénzügyi téren
tájékozatlan, sokan nem is képesek felmérni, hogy eladósodásuknak (előrehozott
fogyasztásuknak) milyen kockázatai, korlátai vannak. A megtakarítás
biztonságnövelő, és a jövőbeli magasabb fogyasztást elősegítő tulajdonságainál
jelenleg jóval többet nyom a latban, hogy a lakosságnak a tényleges jövedelmi
szintjénél magasabb a pillanatnyi fogyasztási igénye. Ez viszont nem
fejlettségbeli, vagy életszínvonalbeli kérdés. Ugyanakkor nem is kizárólagosan
magyar sajátosság, az elmúlt időben a térség több országában igen erőteljesen
figyelhető meg a lakossági hitelboom, annak minden mikro- és makrogazdasági
stabilitási kockázatával együtt. "
Forrás: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=108058
A Cetelem Bank ötödik alkalommal végeztetett piackutatást annak érdekében,
hogy felmérje az ország hangulatát, fogyasztói erejét és várakozásait. A kép
természetesen lesújtó, de ez nem hazai sajátosság.
A magyar fogyasztói magatartást rengeteg kritika érte az utóbbi időben, és
decemberben csodálkozva olvashattuk a legtöbb médiumban, hogy a magyarokra
elméletben ugyan a válságnak megfelelő pesszimizmus jellemző, a bolti kasszák
azonban ugyanúgy dolgoznak, mint eddig, még ha ez egyre több hitel
igénybevételét is feltételezi.
Dr. Lendvai János, a Cetelem Bank vezérigazgatója szerint azonban a lakosság
meglehetősen racionálisan viselkedik. "Érthető az a magatartás, hogy valaki
jobb kocsira és lakásra vágyik, sőt még az is logikus, ha kedvezőbb
árfolyamfeltételek mellett devizában vesznek fel hitelt az emberek. A
számadatokból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy - a híradásokkal
ellentétben - 2007 decemberéhez képest 2008 utolsó hónapjára nagyon látványosan
csökkent a hitelfelvételi kedv" - mondta az mfor.hu-nak a bank
vezérigazgatója. Véleménye szerint a lakosság racionálisan követte az
eseményeket, nem pedig előidézte azokat.
Az azonban bizonyos, hogy az előrelátás, öngondoskodás továbbra is hiányzik
alapfelfogásunkból, és ennek kritikus helyzetben látjuk igazán kárát. Míg
Nyugat-Európa jelentős részében válságban a megtakarítás kerül előtérbe, addig
országunkban a fogyasztás-megtakarítási olló a legnagyobb.
Szerencsére azért ez csak elméletben van így, azaz a lakosság elméletben többet
költene összességében, mint amennyit termékekre lebontva valójában szándékában
áll elkölteni. Ezen a hozzáálláson is látszik, hogy ez az a terület, ahol van
még mit csiszolni.
Érdekes, hogy Kelet-Európát szokás jellemzően árérzékeny régiónak hinni,
valójában azonban - mint a felmérésből kiderült - Nyugat-Európa lakosai sokkal
inkább megnézik, mire és mennyit költenek, ráadásul az akciókat,
kedvezményeket, hűségpontokat is tudatosabban veszik igénybe. Míg
Magyarországon például úriasan megengedjük magunknak, hogy a sarki boltba
menjünk bevásárolni, tekintve, hogy az sokkal személyesebb, jobb hangulatú, mint
egy hipermarket, addig tőlünk nyugatra a diszkontáruházláncok és az alacsonyabb
árfekvésű szolgáltatások kerülnek előtérbe.
Az árak feltérképezésében is szignifikáns különbségek mutatkoznak: a
nyugat-európai lakosság nagy része tudatosan utánanéz az interneten az áraknak,
összehasonlításokat végez, és csak azután nyúl a pénztárcájához. Itthon ez
kevéssé jellemző.
Pesszimizmusban sosem volt hiány Magyarországon, a szomorú az, hogy most még
alapja is van annak, hogy a magyar lakosság saját országának jelenlegi és
jövőbeli helyzetét egy tízes skálán 2,9-nek látja. Annyiban meglepő ez az adat,
hogy nincs különbség 2008-ra és 2009-re vonatkozóan, azonban 2007-ben még 3,7
pontra értékeltük országunk helyzetét.
A megtakarítási hajlandóság visszafogott mértéke és a takarékos pénzköltés
viszonylagos mellőzése abba az irányba mutat, hogy kevéssé aggódunk és tartjuk
evidenciának a saját jövőnkről való gondoskodás felelősségét. Ez a gondolkodás
semmiképpen sem előremutató, megváltoztatásához azonban egy-két generációnyi
időre van szükség - véli Dr. Lendvai János.
Forrás: Gábor Fanni - http://www.mfor.hu/cikkek/A_magyarok_pesszimistak_es_racionalisak_valsagban.html